agonia english v3 |
Agonia.Net | Policy | Mission | Contact | Participate | ||||
Article Communities Contest Essay Multimedia Personals Poetry Press Prose _QUOTE Screenplay Special | ||||||
|
||||||
agonia Recommended Reading
■ No risks
Romanian Spell-Checker Contact |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-01-29 | [This text should be read in magyar] | Submited by P. Tóth Irén
Az önimádat büszke heverõjén
fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verõfény. Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek. Csak annyit érünk, amennyit magunkba, mit nékem a hazugság glóriája, a munka. Mit a csaló próféták csácsogása, nem alkuszom én semmiféle rúttal, se a labdákért ordÃtó tömeggel, se számarányokkal, se Hollywood-dal. Tõlem locsoghat megváltó igéket s unalmas õrültségeket az ép ész, nem az enyém a század rongy bohóca, se a felhõkbe zörgõ, bamba gépész. Nem kell hatalmasoknak úri konca, s a millióktól olcsó-ócska kegy. Azt hirdetem, barátim, sok a kettõ, de több az egy. Recsegjen a múlt s a bárgyú jövõ is, nekem magasabb kincset kell megónom. Uralkodom tûzhányó kráterén is, még áll a trónom. És önmagamat önmagammal mérem. Szavam ha hull, tömör aranyból érem. Mindegyiken képmásom, mint királyé, s a peremén a gõgös Ãrás: én. 1931
|
||||||||
Home of Literature, Poetry and Culture. Write and enjoy articles, essays, prose, classic poetry and contests. | |||||||||
Reproduction of any materials without our permission is strictly prohibited.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Privacy and publication policy