agonia magyar v3 |
Agónia - Művészeti Műhelyek | Szabályo | Mission | Lépj kapcsolatba velün | Regisztrál | ||||
Cikk Közösségek Pályazat Esszé Multimédia Személyese Vers Sajt? Próza _QUOTE Forgatókönyv Speciáli | ||||||
|
||||||
agonia Ajánlott Alkotáso
■ Rozsdás szárnyakkal
Romanian Spell-Checker Lépj kapcsolatba velün |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-02-18
|
Hazátlan ember vagyok már csak,
tûzcsepp, mit a szellõ hord, lánctól szabadult tévelygõ rab, a legszegényebb földlakó. Új törvényeknek nagy mágusa, csillagvakított szegény bolond, bolyongtam, hogy megmutassam, országom mily meséket mond. Kései könnycsepp vagyok évezred könnyeibõl, álom, amely útrakél árvák kandallója felõl. Utazgató, hangos dorgálás csendes, szótlan tájakon, hol elvész az egész világ megmaradt kiáltásokon. Fájdalmas, síró sóhajtás domboldal falvaiban, vérben áztatott sikoly, mit erdélyi özvegyek sikoltanak. Szerelem, gyûlölet küldötte, gyõzelemrõl álmodó, ki szüleitõl örökölt száj- padlására forrt szitokszót. Sírok közül léptem elõ nyirkos, hideg kriptából, hol a visszaemlékezések õrt állnak örök gondokból. És megremegve hordtam tovább testvéreim bizalmát, megsiratva minden kapunál feledett holtak fájdalmát. Érzem az éjszakát leszállni tegnapi hajnalokra, énekem beburkolózik Örök hallgatásburokba... Mit bemocskolt már sár és kacaj, hordom köztetek terhemet, jaj annak, ki haza nélkül marad és kérni meri tõletek... Traducere de P. Tóth Irén
|
||||||||
Az irodalom, kultúra és vers háza. Írj és élvezd a cikkeket, esszéket, prózát, klasszihus verseket és versenyeket | |||||||||
Az oldalakon megjelent bármely anyag közlése engedélyünk nélkül, tilos.
Copyright 1999-2003. Agonia.Ne
E-mail | Publikálási és bizalmassági politik