agonia english v3 |
Agonia.Net | Policy | Mission | Contact | Participate | ||||
Article Communities Contest Essay Multimedia Personals Poetry Press Prose _QUOTE Screenplay Special | ||||||
|
||||||
agonia Recommended Reading
■ No risks
Romanian Spell-Checker Contact |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-05-28 | [This text should be read in magyar] | Submited by P. Tóth Irén
Itt most a nincs van.
Felelõs hülyék és felelõtlen gazemberek virágkora. Nem! Nem! Nem! Ez nem kell nekem, ezt nem akarom! Sok a felkiáltójel. A kérdõjelek helyénvalóbbak lennének. Kérdésessé vált létezésem értelme. Az öngyilkosság viszont nem kiút. Illetve „ki”-nek „ki”. Csak nem út. Úgy néz ki: hovatovább nincsen hova tovább. Valamikor akartam valamit többedmagammal. Már nem akarok semmit. Egymagam vagyok. Illetve ez hülyeség: fordítok, lektorálok, ténykedem. Tehát tényezõ vagyok. Ha akarom, ha nem. Vagyis gyáva vagyok. Nem merek a belsõ sötétbe ugrani. Inkább elüldögélek a Hotel Abgrund teraszán, és nem mondom, hogy Nem! Nem! Nem! Iszom a sörömet, és verset írok, élvezettel szívom a cigarettám (vagy ha nem is élvezettel, de szívom). És? Pereg a homokóra, és múlik el az élet. Ez még aránylag jó. Egyébiránt: minden mállik és széled. És nem tudom mondani, hogy nem! nem! nem! Feloldódik minden egy nemigenben.
|
||||||||
Home of Literature, Poetry and Culture. Write and enjoy articles, essays, prose, classic poetry and contests. | |||||||||
Reproduction of any materials without our permission is strictly prohibited.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Privacy and publication policy